Református templom – Fehérgyarmat

A Szatmári-síkságon fekvő, a késő középkorban mezővárosnak számító település lakói a XVI. század közepétől tértek át a református hitre. Jelenlegi templomuk alaprajza a gótikus templomok egyik legegyszerűbb formája. Nyugati végében áll a négyzetes torony, melyhez hajó és a vele azonos szélességű, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. Az alaprajzi formán túl a mai épületnek csak csekély részei sejtetik a középkori eredetet. A templom XVIII. század végi famennyezetén két kazetta maradt fenn magyar zsoltárszövegekkel, illetve 1766-as és 1794-es évszámokkal. Ez utóbbi évszám jelzi, hogy az Istennek házát, annak keleti részét 1794-ben az alapjaitól építették újjá. Végső, késő barokk formáját a XVIII. században nyerte el, amikor elkészült a csipkésre faragott szószékkorona, a két karzat és a padok. A helyi hagyomány azt tartja, hogy a templomot Báthori István országbíró, erdélyi vajda az 1479-es győztes kenyérmezei csata zsákmányából építette volna, s a munkálatokat 1486-ra fejezték be.