A templom a kutatások szerint két periódusban épült a XIII. század végén és a XIV. század elején. A későbbi átalakítás a XV. század közepén történt. Ebből az időből származnak a hajó és a szentély ablakai is. A téglalap alakú hajóhoz azonos szélességű, a nyolcszög három oldalával záródó szentély csatlakozik. A szentély északi oldalán lévő sekrestyét az 1992-1995 közötti helyreállítás során építették vissza. A templomot kívülről hét, kétlépcsős támpillér erősíti. Az Istennek háza síkmennyezetes. Berendezése az újabb felújítás után, 1867-ben készült. A bútorzatot 1936-ban megújították, ennek emlékét őrzi a nyugati karzat-mellvéden az aranyozott, valamint a keleti karzat alsó gerendáján lévő évszám is. Az 1994-es helyreállítást az Európa Nostra Bizottság 1998-ban elismerésével díjazta. A kisméretű templom jelenleg is a középkori formájában áll, a XVI. század közepétől már a református híveket szolgálta. A következő két évszázad folytonos egyházvillongásai során a többször is gazdát cserélt, s ezt a viszálykodást az Úr hajléka is megsínylette.