A szatmári Erdőháton álló falut 1671-ben a császári csapatok dúlták fel és lakatlan is maradt 1767-ig, amíg birtokosai Erdőd vidékéről sváb telepeseket nem hoztak ide, akik a régi falutól délkeletre építették fel egyutcás új falujukat. A régi, romos középkori templomot azonban újjáépítették. A téglából való építmény szabadon áll a település egyik magaslatán. A téglalap alakú hajó keleti végéhez egyenes záródású szentély kapcsolódik, a hajó nyugati homlokzatához torony csatlakozik. A templom építési idejét a XV. századra teszik, de alapjaiban korábbi lehet. Erre utal az egyenes záródású, négyszög alakú szentély. A falképekből mindössze kettő maradt fenn, melyeknek kutatását és feltárását 2012-ben végezték el. A későbbi építkezések dacára a templom mindvégig megtartotta középkori megjelenését és méreteit. Átalakításai, avagy felújításai az esetek többségében csak nyílásait, a szentély és a torony boltozatait érintették. Az 1990-es felújítás tapasztalatai szerint a déli bejárat, az eredeti sekrestyeajtó, illetve a szentségtartó fülke még a vakolat alatt rejtőzik.