A Szamos jobb partján fekvő falu még a tatárjárás előtt keletkezett. Templomát Szűz Mária tiszteletére szentelték. A település lakossága a XVI. század végén református hitre tért. Évszázadok során az időszakos renoválások nem eredményeztek jelentősebb beavatkozást, így az Isten háza viszonylag épen őrizte meg középkori jellegét. A templom eredeti szépségét a 2000-2001. évi feltárás és helyreállítás után nyerte el, az ünnepélyes felszentelés 2003-ban megtörtént. A színvonalas helyreállítást 2004-ben az Európa Nostra-díj odaítélésével honorálták. Az épület alaprajza a román kori egyházi építészet tipikus példája. A sötétvörösre égetett téglából épült, torony nélküli templom a hajóból és az egyenes záródású szentélyből áll. A feltehetően 1284-1322 között épített templomot a XVIII. század végén részben átalakították. Akkor, 1767-ben készült a gazdagon díszített, festett deszkamennyezet is. A hajóban ötvenhat, a szentélyben pedig huszonöt festett kazettát helyeztek el. A népies barokk berendezési tárgyak, mind-mind a XVIII. századból fennmaradt mestermunkák.