A beregi síkságon fekvő falu Szent Márton tiszteletére szentelt templomának első említése 1423-ból való. Az Úr hajléka 1595-ben már a reformátusoké volt. Elődje az Árpád-korban épült egyhajós, félköríves apszissal záródó téglatemplom. Ezt elbontva húzták fel a ma álló épületet, torony nélkül a XV. század végén. Akkor készült a nyugati kapu, a déli fal jelentős részét újrarakták, az ablakokat megnagyobbították. Az 1834-ben történt földrengés után építették meg a nyugati oldalon álló kőtornyot. A szentély XV. századi falképeit az 1862-es tűzvész pusztította el. 1991-1994 között zajlott az épületben a műemléki kutatás, majd a helyreállítás, melynek során a templom történeti értékei és a szükséges szerkezeti megerősítések harmonikus egységet alkotnak és az Isten házának az 1500-as évek körüli állapotát mutatják.