A beregi síkságon fekvő község két település egyesülésével jött létre. Fő nevezetessége az egykori Márok falurészen álló templom, melynek építési idejét 1300 és 1332 közé teszik. A Szűz Mária tiszteletére szentelt templomot a XVI. század második felében már a reformátusok használták. Az Úr hajlékát 1857 és 1937 között többször tatarozták, mígnem 1939-ben villámcsapás érte és kiégett. Ekkor felmerült a lebontása, de ez nem következett be, és az 1999-ben kezdődött kutatás, majd az ezt követő helyreállítás befejeződése után a templom pompás építészeti alkotásként szolgál a gyülekezet otthonául. Középkori eredetére utal a nyugati homlokzaton nyíló gótikus, kőkeretes kapu. A külső homlokzat különleges dísze az a színes, virágos kifestés, amely a XVII. századból, tehát már a református időből származik. A templombelsőben szintén fellelhetők ezek a virágmotívumok, mellettük azonban középkori, a XV. század első feléből származó freskókat is láthatunk, amelyek az 1999-es restaurátori kutatások során kerültek elő. A templom nyugati homlokzata előtt áll a XVIII. századi harangtorony.