A Szamos parti falu az 1970-es árvízben csaknem elpusztult, újjáépítését árvízvédelmi szempontból nem engedélyezték. 1981-ben adminisztratív önállósága is megszűnt, területét Csengersimához csatolták. Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a XIII - XIV. század fordulóján épülhetett, melyből mára a hajó téglából rakott falai maradtak fenn, melyek közül a délit három félköríves záródású, keskeny résablak töri át. Az Isten házának bejárata a nyugati oldalon volt, ezt a román kori kaput a ma is álló, háromszintes, zömök, gúlasisakos torony építésekor tüntették el, 1896-ban. Az épületet kívülről eredetileg nem vakolták, így szépen érvényesült a téglákból rakott falszövet, amelyben itt-ott mázas téglák is láthatók. A XV-XVI. század fordulóján a templomot keleti irányban bővítették, a román kori szentélyt elbontották, a hajót meghosszabbították. A régi hajó síkmennyezetes volt, az új részen pedig hálóboltozatot készítettek. 1986-87-ben nagyszabású régészeti kutatást végeztek, majd az Úr hajlékának, „A Megmaradás Templomának” teljes felújítására a 2010-es elején került sor.