A Szamos partján fekvő, a Szentháromság tiszteletére szentelt keleti tájolású templom középkori formájában áll ma is, s a kutatás alapján egyetlen periódusban épülhetett. Téglalap alaprajzú hajójához keletről két boltszakaszos és a nyolcszög öt oldalával záródó szentély járul. A szentély északi oldalához épült, az újkorban elbontott sekrestye kiterjedését az 1979-es kutatás tisztázta, melynek során néhány részletformája is előkerült. A hajó déli oldalához épített torony 1837-ből való. Az Úr hajlékának falait téglából építették, szerkezeti elemeit kőből faragták. Az 1980-as évek első felében a templom felújítása során ismeretlen helyről előkerült egy tégla, melybe a felületet majdnem teljesen kitöltő 1481-es évszám van belevésve, s ez elfogadható az építés korának is. Ennek tulajdonképpen a templom többé-kevésbé datálható formakincse sem mond ellent. A hajó nyugati homlokzatát egyetlen, középen elhelyezkedő, csúcsíves ajtó töri át. A falkutatás során előkerültek a szentély egykori boltozatának lenyomatai, valamint az ásatás feltárta a középkori oltár téglából rakott alapját is.