Református templom – Csengersima

A Szamos jobb partján elterülő falu templomára vonatkozó középkori forrás nem ismert, építése valószínű, hogy a XII-XIII. század fordulóján történhetett. Nagyobb méretű bővítésére XIV. században került sor. Az Úr hajlékát 1717-ben a tatárok felgyújtották, 1729 és 1734 között a hívek újjáépítették. 1761-re keltezhető a templom nyugati előcsarnoka, a nyugati homlokzatára ültetett fa harangtorony, valamint az ötvenhat darabból álló, szimbolikus népi motívumokat ábrázoló festett kazettás mennyezet elkészítése. Az 1900-as évek végén kezdődtek a régészeti kutatások, azt követően a templom teljes műemléki felújítása, amely 2000-ben fejeződött be. A téglából emelt templom jelenlegi formájában egy szentélynégyszöghöz csatlakozó, félköríves szentélyből, egyhajós hosszházból és előcsarnokból áll, a nyugati kapu fölött ácsolt haragtoronnyal. A szentélyt két, a restaurálás során kibontott ablak világítja meg. A szószékkorona 1799-ből, a karzat 1861-ből való. A templomban lévő, 1761-ben festett kazettás mennyezetnek különleges jelentősége van, mert vallási és népi üzeneteket közvetít az emberek felé.