Református templom – Csenger

Csenger város már a középkortól egyik legjelentősebb települése volt a történelmi Szatmár vármegyének. Az Isten háza építésének munkálatai feltehetően 1322 után indultak el, és legkésőbb a század második negyedében fejeződtek be. Az építésre az erdélyi püspök adott engedélyt a Káta nembeli Csaholyi „Nagy” Jánosnak, aki akkoriban szemelte ki Csengert a család új birtokközpontjának. A jelentős méretű, kelet-nyugat irányban tájolt templom alapvetően megőrizte középkori formáját. A téglalap alakú hajót és a hosszított alaprajzú szentélyt félköríves diadalív választja el egymástól. A szentélyben dongaboltozat, a hajóban nagyon szép festett, kazettás deszkamennyezet van. Csenger egykori plébániatemplomának specialitása tornyának nyolcszögű alapformája. Figyelemre méltó, hogy a templomot vakolat nélküli, vörös és fekete színű égetett téglákból építették. A reformáció korában a csengeri templom kiemelkedő egyháztörténeti szerepet töltött be. Ott tartották az 1570. évi református zsinatot, ott állította össze Méliusz Juhász Péter püspök a „csengeri hitvallás” néven ismertté vált téziseket.