A Szatmári-síkságon a Tapolnak patak partján fekvő település a XIV. század első felétől híddal és hozzá tartozó vámszedési joggal rendelkezett. A XV. században épült templom alaprajzi elrendezése, formája a középkori eredetre utal. Kutatására 2013-ban került sor. Az akkor már a reformátusok birtokában lévő hajlékot 1784-re újjáépítették. A kicsiny, nyolcszög három oldalával záródó szentély csúcsíves diadalívvel csatlakozik a téglalap alakú hajóhoz, előtte a nyolcszögű torony áll. A torony építésekor a hajó déli kapuját befalazták, s a tornyon keresztül nyitottak utat a templomba. A belső térben jelentős középkori építészeti emlékeket találunk. A szentély bordás hálóboltozatának egyik zárókövén Krisztus-fej, a másikon címerpajzson körré tekeredő, farkát nyaka köré csavaró s lábaival a Gutkeled nembeli Báhtori család címerábrájával díszített pajzsot tartó sárkányalak domborműve látható. A két hátsó gyámkő (északkelti és délkeleti sarok) emberfej alakú. Az egyik falképen a karzat feljáratánál a bűnbeesés története elevenedik meg.