Református templom – Tiszakóród

A Tisza partján a mai ukrán határnál fekvő Kóród falu első említése 1344-ből való, amikor a Szente-Mágócs nembeli Kölcsey család tagjait megerősítették a település és a révvám felének a birtoklásában. Az átlagos méretű falusi templom középkori eredetére ma már csak az alaprajzi elrendezés és néhány, töredékesen fennmaradt részletforma emlékeztet. A falak nagy része azonban bizonyosan középkori építésű. A téglalap alakú hajóhoz egy-egy falszélességnyivel keskenyebb szentély csatlakozik. Alaprajzi kialakításában megőrizte középkori, gótikus jellegét, a nyolcszög három oldalával záródó szentély sarkait kétlépcsős támpillérek gyámolítják. A hajón és a szentélyen két-két, kissé átalakított, gótikus jellegét megőrző ablakot találunk. 1864-ben a templombelsőben falfestmények kerültek elő, de a református gyülekezet gyorsan le is meszeltette azokat, félve attól, hogy visszaveszik tőlük az Úr házát. A sok évtizeden üresen állt templomhoz 1753 és 1810 között épített az egyház tornyot. Akkor jelentek meg a homlokzati síkon a népi barokk hangulatú párkánydíszítések is.