Református templom – Nagyar

A szatmári Tiszaháton a Túr régi torkolatánál települt meg a falu. Egyutcás település, temploma, a későbbi református templom a falu főutcájának orsószerű kiszélesedésében áll. Feltehetően a Zsigmond-kori adományozások idején épült fel a mai templom elődje, a középkori plébániatemplom, melyből csak az északi és a déli hajófal maradt meg a jelenlegi református templom épületébe foglalva, ezek a mai szentélyrész északi és déli falai. A templomot 1836-ban egy jelentősebb átépítés során nagy és széles nyugati térrel bővítették, az egyenes záródású szentélyt pedig elbontották, helyette félköríves szentélyzáródásút alakítva ki. A Úr hajlékának újabb kutatását 1990-ben kezdték meg, az előkerült középkori freskók restaurálását pedig 1992-re fejezték be. A kétsoros elrendezésű képsorozat Krisztus szenvedésének történetét ábrázolja. A kép keletkezésének idejét a kutatók, analógiák alapján, 1500 körüli időre teszik. Nem kizárt, hogy a magas színvonalon dolgozó ismeretlen mester a Báthoriak kegyuraságának köszönhetően jutott el e Tisza-menti kis faluba.