A szatmári Tiszaháton, a Túr által határolt félszigeten települt irtásfalu birtokosai leginkább a Kölcseyek és a Kendék voltak. A ma is fennálló templomot a XVI. század elején emelhették. Alapozása törtkőből, falai téglából vannak rakva. Téglalap alakú hajójához a szabálytalan nyolcszög három oldalával záródó szentély kapcsolódik. Arra az időre tehető a homlokzat déli falát áttörő, négy, kőből faragott, csúcsíves záródású eredeti gótikus mérműves ablak, valamint a kőből faragott, a templom hajóját és a szentélyt elválasztó diadalív. Eredeti szépségében látható a főbejárat csúcsíves záródású gótikus kapuja. A templom a XVIII. század második felében tűzvész által sérült, elpusztult a szentély boltozata. Pótlására festett fakazettás mennyezetet építettek a már régen református hitre tért istvándiak. A korábbi fa harangtorony helyett a hajó nyugati végén az 1863-1868 között épített torony áll. Az 1991-es feltárás temetkezéseket is talált a templom és a sekrestye területén. Közülük egyet, címeres pecsétgyűrűje alapján, Kölcsey Kende Andrással vélték azonosíthatónak.