Az újfehértói „Szikes”

A „Szikes”-nek mondott területrész Újfehértó város történelmének kiemelten fontos természeti értéke. A város címerében szereplő két ezüstsáv a települést egykor körülölelő tavakat, a Szikes és Szilas területrészt jelképezik, mely ahhoz az észak-déli irányban húzódó szikestó-rendszerhez tartozott, aminek az utolsó, valóban szikes tóként funkcionáló tagja, a szintén Újfehértó határában elhelyezkedő Nagy-Vadas. A térségi vízrendezés (csatornázás) után a tavak lefolyástalansága megszűnt, így a hajdani szikes tó medrének alacsonyabb részei már csak a téli csapadék olvadásakor, illetve egy-egy nagyobb esőzés után telítődnek vízzel. A terület ekkor a vízimadarak fontos táplálkozó helyévé válik. A száraz időszakokban a Szikes kiterjedt gyepterület, melyet legeltetéssel és kaszálással hasznosítanak. A település határában található Szilas hajdanán hasonló lehetett a Szikeshez, de ahhoz viszonyítva természeti értéke kevésbé kimagasló. A Szikes törvény által védett tó, illetve kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület az Újfehértói gyepek Natura 2000 részeként. A területen előforduló védett, illetve közösségi jelentőségű fajok: kisfészkű aszat, pompás kosbor, sokvirágú habszegfű, vöröshasú unka, mocsári teknős, dunai tarajos gőte.