Nagykálló-Harangod, mint jellegzetes nyírségi táj

Nagykálló északi, északkeleti határában nyújtózkodik a Nyírség természetalkotta, szélhordta dombok sokaságából álló 10 hektárnyi területe. A középkorban tölgy és nyírfa erdők borították. A XIX. században az ősi tölgyesek helyét akácosok váltották fel. Az 1700-as évek végén szőlőt telepítettek a homokdombokra és 1960-ig virágzó szőlők és gyümölcsöskertek borították a területet. A XX. század második felében a szántóföldi művelés, dohány, kukorica termesztése volt jellemző, de kitűnően megtermett a sárgarépa, mák és a burgonya. Mivel a dombok jelentős részén csak kis gépekkel, illetve kézi erővel lehetett a földet megművelni, a mezőgazdasági növénytermelés abbamaradt. A XXI. század eleje újra érintetlen szépségükben találja a dombokat. Harangod magva a lapály, melyet nyugatról a tó szegélyez, északról a részben kopár domboldalak, a homokból kinövő akácerdő sövénnyel, keletről az Ekler Dezső tervezte, tájba illő faépületeknek árnyat adó erdősáv. Délre az Őr-domb, a kilátóval, ahonnan szépséges nagykállói panorámát láthatunk.