Tiszavasváritól 4 km-re keletre, a 36-os műút mentén terül el a Fehér-szik. A 165 hektáros természeti érték 1977 óta áll természetvédelmi oltalom alatt. Már az I. katonai felmérés térképén is mint mocsár szerepel, melynek vízháztartása lefolyástalansága miatt teljesen időjárás-függő. A tó kiszáradásakor a szóda a felszínen kiválik, „kivirágzik”. A helybeliek a sziksót évszázadokon keresztül gyűjtötték, sőt a XVIII. században szódagyárat is építettek oda. A szikes tavat a csapadékvíz és a talajvíz táplálja. A 1960-as évek közepén végrehajtott belvízrendezés megzavarta a tó vízháztartását, s 1976 óta az összegyűjtött belvizeket is a tóba vezették, ami a kiszáradások elmaradásával járt. A terület igazi értékét a szikes tó élőhelyeinek változatossága mellett madárvilága adja. A felmérések 41 madárfaj fészkelését bizonyították, s a vízszint megemelése óta mind a faj- mind az egyedszám gyarapodott, ugyanakkor a szikes tavak ritka fajai megritkultak, eltűntek. A tópart puha sarában gyakran találkozhatunk a vörös róka, vagy a borz lábnyomaival, a pézsmapockok építményeivel. A terület a madarak költési idejében csak engedéllyel, költési időn kívül szabadon látogatható.