Dzsungelgyümölcsösök a Felső-Tisza hullámterében

A Tisza és mellékfolyóinak árterében már a honfoglalás korában is voltak elvadult gyümölcsösök. A Felső-Tisza-vidék öntéstalaja, mikroklímája kedvező volt az alma, a szilva, a körte, a dió számára. Az itt élők sokáig csak ezeket a félig vadon növő, közösségi vagyonban lévő terméseket hasznosították. Szüretkor mindenki egy-egy szekérnyi termést szedhetett magának. A XX. században azonban az intenzív termesztésű fajták megjelenésével és a folyószabályozással megkezdődött a dzsungelgyümölcsösök pusztulása, bár néhány helyen még maradtak „szigetek” belőlük. A dzsungelgyümölcsösök azonban nem csak tájképi elemként fontosak a Felső-Tiszán. Olyan régi gyümölcsfajtákat is őriznek, melyek már-már feledésbe merültek. Ezekben a természetes „génbankokban” számos alma, körte, szilva és diófajta lelhető fel. A dzsungelgyümölcsösök a természet sokszínűségének megőrzésében is fontos szerepet töltenek be. Az idősebb fák kiváló élőhelyet biztosítanak az odúlakó madaraknak, telelőhelyei a különböző denevérfajoknak. az érett gyümölcsöket pedig számos színpompás lepke keresi fel.