Demecseri víztorony

A vasbeton szerkezetű, ipari műemlékké nyilvánított, víztornyot – mely Demecser címerében is szerepel – 1915-1918 között építették az akkori keményítőgyár és káposztasavanyító területén, mely ugyanakkor létesült és a hadiellátást kívánták vele szolgálni. Az építési munkák jelentős részét olasz és orosz hadifoglyok végezték. 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásáig felhúztak három gyár-, négy lakóépületet, bevezették az iparvágányt. A telep vízellátását szolgálta a 28 méter magas, 300 köbméter víz befogadására alkalmas torony. Ez adta a vizet lakóbarakkoknak és a barakk-kórháznak is. 1919-1920-ban a megszálló román királyi csapatok a telepet hadiüzemmé nyilvánították, majd teljesen kifosztották, úgy, hogy kivonulásuk után csak a csupasz falak maradtak. A két világháború között Demecseri Ipartelepek Rt. néven újraindult a termelés a keményítőgyárban, a II. világháborút követő államosítás után az immár szörpöt is gyártó üzemet a Kisvárdai Likőrgyár üzemeltette. A mai is álló víztornyot 1982-ben újították fel, a gyár többi épülete azonban a bezárás után pusztulásnak indult.