A tarpai szárazmalom

A műemlék szárazmalom Észak-Tiszántúl egyetlen fennmaradt szárazmalma, melyet a Hegyi-család épített XIX. század elején. A fazsindellyel fedett, malomházra és járószínre osztott épületet az 1980-as évek elején újítottak fel. A járókerekes, általában lóval hajtott szárazmalom kerengősátorában, a járószínben áll a malom hajtására szolgáló nagykerék, a kerengő. A kerengősátort tizenkét tölgyfaoszlopra állított gúla alakú, sátor formájú tető fedi. A tölgyfából épített malomházban van elhelyezve a kőpad, az őrlőkővel és a szerkezettel. Tetőszerkezete kontyolt nyeregtető, a kerengetősátor tetőszerkezetéhez két vápaszaruval kapcsolódik. Mindkét épületet tölgyfa zsindelyfedés borítja.  A járókereket általában két lóval húzatták egyenletes tempóban. Egy kört egy perc alatt tettek meg az állatok. Az állatok körbe-körbe járása igen fárasztó volt, ezért nevezték el a szárazmalmot „lónyúzónak”. A felújított szárazmalom műszaki átadására 1981. december 15-én került sor. Ez alkalommal az újjáépített szárazmalom újból búzalisztet őrölt.