Kisvárdai római katolikus templom

A hagyomány szerint a templom ősét Szent László király emeltette 1082-ben, amit a XIV-XV. században jelentősen átalakítottak. A XVI-XVII. század háborús korszakai közvetlenül érintették a települést s annak templomát. A templom először 1558 őszén szenvedett súlyos pusztulást, amikor Balassa Menyhért ostromolta Kisvárdát. Ezt követően 1564-ben a várat ostromló erdélyi csapatok a templomban tárolták a lőport, ami felrobbant. A Bocskai-szabadságharc alatt a hajdúk rohanták meg Kisvárdát, a templomot fölgyújtották, és a plébánost megölték. A plébániát és a templomot a reformátusok vették birtokba. Ekkor – a vallási viszálykodás megszüntetésére – a város földbirtokosa a romos hajót lebontatta, az épen maradt szentélyt elfalaztatta. A szentély a katolikusoké, a hajó helyén épített faépület a reformátusoké lett. A kettőt egy deszkafal választotta el. 1788-ban megkezdődött a templom teljes helyreállítása, ami 1807-ig tartott. A régi alapokra új falakat húztak, új tetőzettel és a homlokzat elé kőtoronnyal.1970-ben került sor a szentély teljes műemléki restaurálására, a mérműves ablakok, a gótikus konzolok helyreállítására, új liturgikus tér kialakítására. A templom különleges látnivalója a szentélyben található XV. századi, hat, vörös kőből faragott arckép, melyek közül hármat biztosan tudunk azonosítani: Szent Péter, Szent Pál, Szent László.