Móricz Zsigmond (1879. Június 29. Tiszacsécse – 1942. Szeptember 4.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a huszadik századi realista prózairodalmunk meghatározó alakja. Egyszerű református családból származott. Tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban,a Sárospataki Kollégiumban és Kisújszálláson végezte. 1899-ben beiratkozott a Debreceni Református Kollégiumba, ahol teológiát tanult, majd jogra járt, végül pedig Pesten bölcsészhallgató lett, de egyiket sem fejezte be. 1903-ban az Újság című lapnál dolgozott újságíróként egészen 1909-ig. 1908-ban bejutott a Nyugat szerkesztőségébe. Ebben az évben megjelenik a Nyugatban feltűnést keltő elbeszélése: a Hét krajcár. Ady Endre lírája mellett az ő prózája volt a Nyugat egyik legfőbb vonzóereje. Regényei és novellái sűrű egymásutánban követték egymást, 1909-ben előadták első darabját a Nemzeti Színházban. 1929 végére a Nyugat című folyóirat prózai szerkesztője lett. 1905-ben feleségül vette Holics Eugénia tanítónőt (Jankát), aki depressziós hajlamai miatt 1925-ben öngyilkos lett. Ebből a házasságból három lánya és egy fia született, aki azonban nem maradt életben. 1926-ban újra megnősült, ezúttal Simonyi Máriát vette nőül, majd 1937-ben elvált tőle. 1936-ban találkozott Littkey Erzsébettel, Csibével (1916-1971) aki fogadott lánya lett. Róla mintázta Árvácskát az azonos című regényében. Csibe gyerekkori történeteiből 28 novellát írt, majd, mint később Móricz Zsigmond naplójából kiderült a lány nemcsak fogadott lánya, de szerelme és szeretője is volt. Móricz Zsigmond halálát egy örömhír okozta. 1942. augusztus 29-én arról értesítették telefonon, hogy egyik lánya, Gyöngyi gyermeket szült. Az író annyira elérzékenyült, hogy stroke-ot kapott és elesett. Egy héttel később, szeptember 5-én agyvérzésben halt meg a kórházban.