Bereg, Szabolcs és Szatmár vármegyék utolsó aranysarkantyús vitézeinek emlékezete

Aranysarkantyús vitézeket mindig csak királykoronázáskor avatott az új uralkodó, legutoljára IV. Károly magyar király 1916. december 30-án, Budapesten. Akkor, először - és utoljára - egységes kitüntetést is kaptak az avatottak, a Magyar Királyi Szent István Rend középkeresztjének nyakszalagján, az apostoli kettős fehér keresztet a Luxemburgi Zsigmond király által 1408-ban alapított Sárkány Rend sárkánya fogja körül, a kereszt közepén „K” monogrammal (az alapító király nevének kezdőbetűje). A kereszt a magyar Szent Koronáról függ alá. Az új király a középkori lovagi hagyományokat újította fel az alapítással. Külön lovagrendet nem alkottak, megkülönböztető jelvényük a csizmájukon, ünnepélyes alkalmakkor viselt színarany sarkantyú és a kalpagjuk tollforgóján viselt kisebbített alakú aranysarkantyú. Az 1916-ban felavatott 47 lovag közül 6 személy volt, aki a történelmi Bereg, Szabolcs és Szatmár vármegyékhez kötődött. Mindannyian katonatisztek (ez előírás volt a felterjesztésüknél), végig küzdötték az I. világháborút, többen meg is sebesültek, közülük egy hadirokkanttá vált.