Pál Gyula festőművész munkássága

Pál Gyula (Kállósemjén, 1928. – Nyíregyháza, 1981.), a tehetséges, de szegény sorú gyermek szakmát tanult, majd 1947-ben, a nyíregyházi Bessenyei György Szabadiskolában találkozhatott igazi tanítómesterekkel, Diószegi Balázzsal, Berki Nándorral. Itt fedezték fel tehetségét, innen került a főiskolára is, majd friss diplomásként 1954-ben Kalocsán az Óvónőképzőben kapott rajztanári állást. 1957-ben kérte áthelyezését a Nyírségbe. Először Demecserben, majd Nyíregyházán általános iskolában tanított. Bekapcsolódott a megye képzőművészeti életébe, de alkotói munkáját tüdőbetegese nagyban hátráltatta. 1964-től a Tanítóképző Intézet, majd a Tanárképző Főiskola oktatója lett. Rajzpedagógiai munkásságának alapelve a hallgatókkal való egyenrangú együttműködés módszere volt. 1964-től a Képzőművészeti Alap tagja, országos elismertsége egyre nőtt. 1976-ban betegsége ismét kiújult, így tanári állását kénytelen volt feladni. Olajfestményein, melyekből több mint százat hagyott az utókorra, előszeretettel használta a fekete színt. Közgyűjteményekbe került munkáit a nyíregyházi Városi Galéria őrzi.