A Kállai kettős zenéje és koreográfiája

A nagykállói Kállai kettős első említése 1674-ből való. A tánc mai, kötött formája a XIX. század végén készült rekonstrukció, amely mind zenéjében, mind felépítésében őrzi a csárdás archaikus hármas tagozódását, csalogatós jellegét. A szájhagyomány szerint nem annyira a tánc volt a fontos, mint inkább a történet mimikával, gesztusokkal való „megjátszása”. A XIX. század második feléből származó adatok szerint a Kállai kettős természetes része volt Nagykálló, sőt a megye táncéletének. 1924-ben a Néprajzi Társaság kutatói megtekintették a táncot, ekkor készült az első film a kállói táncosokról. 1926-ban Kodály Zoltán lejegyezte, majd 1928-ban fonográfra rögzítette a Kállai kettős dallamait, melyeknek első rádiófelvételére 1933-ban került sor. 1951-ben született meg Rábai Miklós koreográfiája Kodály Zoltán zenéjére az Állami Népi Együttes számára, mely aztán világhírnevet szerzett a Kállai kettősnek. Azóta Nagykállóban táncos generációk sora éltette és élteti tovább folyamatosan a Kállai kettős történelmi levegőjű dallamait és táncát.