Dr. Korányi Frigyes munkássága

Idősebb tolcsvai báró Korányi (Kornfeld) Frigyes Nagykálló, 1827. – Budapest, 1913.), a márciusi ifjak egyike, belgyógyász, egyetemi tanár, a magyarországi orvostudomány egyik korai meghatározó alakja. Orvostanhallgatóként vett részt a szabadságharcban, emiatt Pestről is száműzték. 1852-től Nagykállóban orvos, 1861-től Szabolcs vármegye főorvosa. 1864-től a pesti egyetem magántanára, majd nyugdíjba vonulásáig az I. számú belklinika igazgatója és tanára. Részt vett az 1870-es évek egészségügyi reformjainak kidolgozásában. Munkássága elismeréseként nemesi, 1908-ban pedig bárói rangot kapott. 1884-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta, két év múlva kinevezték az egyetem rektorává. Ebbéli minőségében bevezette az egyetemen a klinikai gyakornoki rendszert. Kezdeményezésére indult meg az aktív megelőző és gyógyító küzdelem a tuberkulózis (tbc) ellen. Neki köszönhető az Erzsébet királyné Tüdőszanatórium 1905-ös megnyitása, amely a saját tervei alapján, az általa gyűjtött adományokból épült fel. Nagykállói szülőháza ma emlékhely.