Tirpák népi építészet

Nyíregyháza és a környező bokortanyák szlovák (tót) eredetű, evangélikus vallású népességét nevezték/nevezik tirpákoknak. „Kétlakiak”, mert minden gazdának volt a városban is háza, ahol legfeljebb csak télen lakott, tavasztól késői őszig a tanyasi házban élt. Később állandóra a tanyára költöztek, a városi házban az öregek és az iskoláskorú gyermekek maradtak. A tanyasi tirpák lakóház az alföldi háztípushoz tartozik. Vertfalból készült, nádtetős, általában háromosztatú, tapasztott földpadozatú, melyhez hozzákapcsolódnak különböző rendeltetésű helyiségek (kamra, istálló stb.). Jellemző rá, hogy a kemence mindig a szobában van, melyet a konyhából fűtenek, s a pitvar füstházas, azaz szabadkéményes. Míg a városi tirpák házhoz, mint gazdasági melléképület legfeljebb egy istálló tartozott, addig a bokortanyán a nyírségi építkezési módtól eltérően, sokféle, különböző rendeltetésű épület állt. Külön volt féderes taligaszín, kocsiszín, zártszín. A barkácsoló műhely a tirpák tanyától ugyancsak elválaszthatatlan, viszont a csűrnek, vagy ehhez hasonló rendeltetésű épületnek nyoma sincs.