Nyíregyházán született 1878-ban és Budapesten hunyt el 1933-ban. Gyermekkora a Nyírségben és a Szepességben telt el. Ezeknek a tájaknak a hangulatvilága kísérte el egész életében. A Krúdy-történetek nagy része vagy a mesebeli Szepességben, vagy a varázslatos Nyírségben játszódnak. Első igazi nagy sikerét a Szindbád-novellák hozták, melyek egy új, sajátos lírai novellatípus, az álom és a valóság határát súroló történések, megteremtését is jelezték. Az Ezeregyéjszaka kalandos hajósa később is gyakran szerepel műveiben. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. Élete vége felé egyre fokozódó nyomorban és betegségben élt, a kiadók is elfordultak tőle. Utolsó munkáját saját kiadásban jelentette meg – hitelből. Krúdy írásművészetének hívői, rajongói vannak, akik gyűjtik könyveit, újra meg újra olvassák munkáit, idézik szavait. Így egyszerre széles olvasókörök népszerű írója és irodalmi ínyencek szellemi csemegéje. Soha senki sem vonta kétségbe, hogy a magyar prózastílus egyik legnagyobb művésze. Regényeinek száma hatvan fölött van, novellái és elbeszélései meghaladják a háromezret.