Ölbey Irén költészete

Ölbey Irén (Döge, 1902 – Döge,1987) tanítónő Napkoron, Pilisszentkereszten majd Pestszenterzsébeten. 1929-től jelentek meg versei, meséi, meseregényei tekintélyes magyar lapokban. Húsz évi szolgálat után 1944-ben nyugdíjba vonult, majd a Magyar Lányok és az Én Újságom szerkesztője. 1948-ban azonban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, nyugdíjából nem tudott megélni, ezért hazaköltözött családjához Dögére. Műveit csak a katolikus lapok közölték. 1956 után a hatalom újra hallgatásra kényszerítette, s csak az 1960-as évek második felétől kezdték újra elismerni írói-költői érdemeit. Pedig Ölbey Irén a XX. századi magyar irodalom egyik jelentős alakja volt. Életműve azonban nem vált széles körben ismertté, aminek oka, hogy nagy nyilvánosság előtt tett hitet a demokratikus értékek mellett, továbbá a nyíltan vállalta mély vallásosságát. Művei jelentős részének az egyházi lapokban való megjelenését a XX. század közepén a magyarországi kultúrpolitika nem méltányolta. Munkássága feledésbe is merült, az 1980-as évektől nem jelentek meg írásai.