A Kossuth-nóta az 1848-49. évi szabadságharc egyik legnépszerűbb toborzó dala volt, melynek 110 daltípusa és 600 szövegváltozata ismert. Keletkezésének legvalószínűbb időpontja 1848 szeptembere lehet, amikor Kossuth Lajos alföldi toborzókörútján járt. Dallamát Balkányi Szabó Lajos nótaszerzőhöz kötik, mások Egressy Bénit vagy Hulényi Ferencet jelölik meg szerzőként. A Kossuth-nótát több más forradalmi dallal együtt a szabadságharc leverése után betiltották. 1867-től kezdve a baloldali pártok kortesei a 48-as eszmékkel nyerték meg a tömegeket, s kortesnótáik rendszerint a Kossuth-nóta dallamára hangzottak el. A nóta utolsó két sora mára nemzeti szimbólummá vált. Sokáig a Kossuth Rádió szünetjele volt. Az eredeti három versszakhoz a szabadságharc folyamán újabb versszakok kapcsolódtak, Nyírmihálydiban az a hagyomány járja, hogy a hat versszakos nótához 1848 nyarán a nyírmihálydi születésű Szabó Lajos még két strófát illesztett, így lett egyedülállóan nyolc versszakos a nyírmihálydi Kossuth-nóta, melynek zenéjét is ő szerezte Debrecenben 1849-ben.