Paszabi szőttes

Paszabon télen minden háznál fontak, szőttek. Minden család maga állította elő ruházatát, háztartásban használt fehérneműit. A szőttes kialakulásának első lépései a Tisza-vidék szabályozásának időszakára vezethetők vissza. A kender feldolgozását a vízparton kezdték az áztatással. A törővel, tilolóval gerebennek feldolgozott kenderkóc a fonókban orsókon, rokkákon vált szövésre alkalmas alapanyaggá. A faluban a szövés kínálta lehetőségeket az 1930-as években Turi Sándor tanító fedezte fel. Turi Margit 1938-ban indította el az első „magyar kézimunka” tanfolyamot a helyi iskolában, 22 paszabi lány részvételével. A helyi mintákat alkalmazva párnát, terítőt, ruhaanyagot állítottak elő. A tanfolyam elérte célját: megteremtett egy olyan alapot, mely lehetővé tette a házi szőttes „nagyüzemi” előállítását, s mindezt megfelelő művészi színvonalon. Turi Margit járta az országot, bemutatta a szőtteseket, kapcsolatokat teremtett, melyek révén külföldi kiállításokon is részt vettek, ahonnan már megrendelések is érkeztek. A paszabi szőttesek jellemző színezése fehér vagy nyers alapon a piros-fekete, vagy piros-kék színezés. Később, a divat változásával már az egyszerűbb, a csupa fehér, tört fehér, nyers színezés is megjelent, amit még ma is nagyon kedvelnek. Mintái virág alakúak és nevűek: bazsarózsás, szegfűs, tulipános, gyöngyvirágos, koszorús, árvácskás, almavirágos, rózsás, de vannak geometrikus és figurás mintáik is.